A túra kiindulópontja a Johnsbach-nál 880 méteren lévő parkoló. (A feltöltött track a Hesshüttétől indul, és csak a visszautat ábrázolja Johnsbachig.) Innen jelzett turistaúton túrázunk fel a Hesshüttéig 1700 méterre. Amikor mi ott voltunk, a ház dugig volt, alig kaptunk helyet. Tehát nem árt előre foglalni.
Az éjszakát itt töltjük. Másnap a Hochtorra vezető normál úton (Jozefinensteig) indulunk el, majd néhányszáz méter megtétele után, amikor az út határozottan bal felé indul egy törmeléklejtőn, mi jobbfelé térünk le róla. Állítólag van valami ösvény, amit kőemberek jeleznek, de mi nem találtunk ilyesmit. Tehát mi innen felmásztunk a normál utat és a beszállásunkat elválasztó kis gerincre ott, ahol tudtunk, és csak a gerincre felérve láttuk meg a másik oldalon a zúzalékos lejtőn az ösvényt. Innen már egyébként sincs gond a tájékozódással, mivel belátjuk az egész Tellersack-nak nevezett kis "öblöt". A fényképről is látott jellegzetes bevágás is látható, csakúgy, mint a beszálláshoz vezető rámpa valamint a falrajzon a mászás kezdeteként ábrázolt nagy sziklatömb. A rámpára annak bal oldali végén tudunk felmászni.
A nagy sziklatömbön találjuk az első nittet, és innen 20 méter múlva felfelé kell indulni bal oldalra. Nekünk először az tűnt logikusnak, hogy a rámpa végén indulunk el felfelé, de nem kell addig elmenni, csak kb. annak feléig!
Az útvonal megtalálása innentől kezdve túl nagy problémát nem okoz a 10. kötélhossz végéig, mivel a messziről is látható repedésben vezet végig. A 10. hossz után azonban kiérünk egy törmelékes lejtőre, ahol a falrajz szerint narancs színű jelek vezetnek az utolsó kötélhosszhoz 100 méteren át. Mi összesen három ilyen pöttyöt láttunk, ahhoz is nagyon meresztgetni kellett a szemünket, mivel ezek teljesen ki vannak fakulva. Ennek a szakasznak a végén pedig a szürke kövön nagyon nehéz észrevenni a szürke standhelyet.
A kulcsrész a 7. kötélhossz, nehézsége V-ös, illetve az utolsó kötélhossz is egyenesen VI- nak van jelölve, amit elvileg ki lehet kerülni V- nehézségben is. Mi az egyenes utat választottuk, és az sem volt túl nehéz.
A fal keleti fekvésű, ezért kora reggeltől oda süt a nap. Azonban mivel repedésben vezet, elég sok helyen árnyékban vannak a standhelyek, szóval a nagy meleg ellenére is kellemes volt.
Az út végétől kb. 60-80 méterre van a csúcskereszt, ehhez még le kell másznunk egy kis nyeregbe 15-20 méterrel lejjebb, majd fel a kereszthez. A kiszállás a Hochtor normál útján történik, amely 2-es nehézségű, több helyen vasalt szép gerinc. A lemenet a házig 1,5-2, a háztól a parkolóig újabb 1,5 órát vesz igénybe.
(Mi előző nap a Rosskuppenkantét másztuk, így együtt a két út jó hétvégi túra péntek délutáni indulással. Ennek leírása a Rosskuppe nevű túránál található. Amennyiben valaki ezt a túrát tervezi, számolni kell azzal, hogy nem oda fog lejutni, ahol az autót hagyta, hanem a gerinc másik oldalára. Johnsbachból mi stoppal kerültünk vissza az autónkhoz, de innen busz is jár, valamint állítólag van valami taxi is, direkt mászóknak, amit bármelyik kocsmából lehet hívni.)