A túra kiindulópontja a Gsatterboden utáni, 600 méteren lévő parkoló, ahonnan a Haindlkarhüttébe vezető turistaút indul. Innen felmegyünk a Hüttébe 1120 méterre. Az út kb. másfél óra, kényelmes tempóban. Már a parkolóból is jó kilátás nyílik az ÉK-DNY irányú sziklás hegygerincre, azonban az a panoráma, ami a Hütte teraszán fogad minket, egészen páratlan. A lemenő nap vöröses fényében úszó sziklafalak látványát semmi sem zavarja. Egy jó nagy tábla is ki van téve a teraszon, rajta bejelölve a népszerűbb mászó- illetve turistautakkal. Ha a közönséget szemléljük, azt látjuk, hogy mindenki egy irányba néz, meredten bámulja a falat, és ebbéli tevékenységében csak két dolog miatt tart szünetet: egyrészt hogy beleiszogasson a sörébe, másrészt hogy odaballagjon a tábla elé és keresgesse az ott megjelölt utakat a valóságban is a falon.
Az éjszakát a hüttében töltjük. Másnap kora reggel indulunk a Peternpfad nevű jelzett turistaúton a kiszemelt gerinc felé. Eleinte fenyők között, majd később váltakozva törpefenyőkön illetve törmeléklejtőn keresztül vezet az út. A Rosskuppenkante gerincét balról határoló szurdokon is túlmegyünk, és még néhány 10 métert a szemközti falon emelkedünk. Ekkor az út visszakanyarodik a gerinc felé, és ismét eléri a szurdokot. Itt egy nem túl nagy (kb. 2 méter magas), de jellegzetesen háromszögletű barlangot találunk. Ezen a ponton kell a Peternpfadot elhagynunk, és jobbra nagyjából vízszintesen, a kőzet természetes oldalirányú teraszait követve mintegy 60-70 métert traverzálnunk. Ha szerencsénk van, ebben a traverzben úgy 15-20 méter múlva találunk egy nittet, illetve a végén is van egy nitt, ami a kalauz szerint a beszállási pont. A tracken a beszállás a háromszögletű barlangnál van jelezve. Itt megtalálni a nittet meglehetősen nehéz, nekünk azért volt könnyű dolgunk, mert osztrákok is mászták az utat, és ők már ismerték a terepet korábbról, így segítettek.
Az utat megtalálni egyébként végig nem könnyű. A nehezebb hosszokban vannak sűrűn nittek, így ott nem probléma, de a könnyű részek nincsenek kiépítve, ezért ott magunknak kell keresgélni. Az út alapvetően nem nehéz, szinte végig stabil négyes mászás. Egy kötélhossz van benne, ami 6-6+ nehézségű, A0-val 5+, illetve két 5-ös hossz van még. A kulcs a 7. hossz, tehát még viszonylag az elején van. Az út nehézsége inkább abból adódik, hogy eléggé kitett, és hosszú, összesen 19 kötélhossz, kb 500 méter szintkülönbséggel. Másrészt viszont páratlan látványban lehet részünk, mivel gigantikus sziklák vesznek körül ameddig ellátunk, igazi mászó élmény! A mászóút nem teljesen a csúcsra ér ki, oda még kb 50 métert kell felfelé mászni immár biztosítatlanul, ez kb. 2-es mászás illetve gyaloglás.
Innen a kiszállás a Peternscharte felé folytatódik, itt pedig választhatunk, hogy a Peternpfadon indulunk vissza a Haindlkarhüttébe, vagy pedig a gerinc másik oldalán, a Hesshüttébe ereszkedünk le. Mi az utóbbit tettük, a track ezt mutatja. A Peternpfad 2-es nehézségű jelzett turistaút, tehát azért nem árt lefelé is elég időt hagyni rá. A másik oldalra vezető út viszont sima turistaút, ezen egy óra alatt elérjük a Hüttét.
(Mi az utat következő nap a Grazerweg nevű mászóúttal folytattuk, amelynek a beszállása a Hesshüttétől közelíhető meg. Ennek leírása a Hochtor nevű túránál van. A két túra egy igazi jó hétvégi program.)