Vannak magasabb hegyek és nehezebb mászóutak. Ennek a hegynek azonban különleges jelentősége van, hiszen először magyar ember állt a csúcsán. 1879-ben a fiatal hegymászó, Dr. Zsigmondy Emil mászta meg testvérével, Ottóval, róla kapta az újabb nevét is a korábban Feldkopf néven ismert csúcs. A ma használatos útvonal nem azonos az első megmászókéval, ez azonban az élményt cseppet sem csökkenti.

A túra kiindulópontja a Breitlahner fogadó, amely kb. 750 km-re van Budapesttől. A parkoló díja napi 5 euró.

Innen az 523-as jelzésű úton indulunk a Berliner Hüttéhez. Az út gépkocsival is járható az Alpenrose Hüttéig. Persze nem szabad gépkocsival felmenni, de ez legalább az út minőségére vonatkozóan ad némi tájékoztatást. Az utolsó szakasz pedig gyalogösvény, de a jobbik fajtából, hatalmas nagy lapos kövekkel van kirakva, tehát úgy mehetünk felfelé mint egy lépcsőn. Az éjszakát a Hüttében töltjük.

Másnap a Hütte főbejáratával szemben lévő tábla alapján a Melkerscharte felé indulunk az 502-es úton. Két elágazás is van, de mindenhol táblák segítik a tájékozódást. Egyébként mindenhol a baloldali utat kell választanunk. A Melkerscharte előtt állítólag egy ösvény vezet jobbra a mászóút kezdetéhez, mi azonban ezt nem láttuk, mert az egész hely hó alatt volt. Mi tehát az 502-es úttól toronyiránt közelítettük meg a beszállást, a feltöltött track ezt mutatja. Itt már egyébként sem kell tájékozódási nehézségektől tartanunk, hiszen mindössze 500 méterre vagyunk a beszállástól, amit a fényképek és útleírások alapján nemigen lehet eltéveszteni.

A mászás a kalauz szerint hármas nehézségű, szerintem inkább kettes. Két kötélhossz után jön egy hosszú 120 méteres traverz balra kissé lefelé, majd vissza jobbra fel ismét ki a gerincre egy következő. Innen még két kötélhossz és már fenn is vagyunk a csúcskeresztnél. Számunkra inkább az okozott némi aggodalmat, hogy lefelé ugyanott kell menni ahol felfelé, tehát gyakorlatilag mi lefelé is másztunk, egy hosszt ereszkedtünk csak. Ereszkedőgyűrűt egyet találtunk, állítólag van több is, de mi nem vettük észre. Néhány nitt is van az útban, ezek egy része abból a jó kör keresztmetszetű fajtából, amiből azért lehet ereszkedni, ha nagyon muszáj. Minden esetre előzetes aggodalmainkkal szemben a lemászás sem okozott nagy problémát.

Nekünk a fel és lemászás 5 órát vett igénybe, nagyon kényelmes tempóval, bámészkodással, fotózással, és a csúcson jó hosszú időzéssel együtt.