A három napos rendezvény ismét tartalmaz Xterra verseny, de csak a Duna Maraton utáni napon Vasárnap! Tehát, ha a Dunára készülsz, akkor szombatra tedd a formaidőzítést, mert vasárnap úsznod is kell ahhoz, hogy versenyezhess. A (Budai)vártól (Visegrádi)várig verzió sajnos a rakpart felújítása miatt nem lehetett engedélyezni, így a rajt-cél terület egy helyen lesz, csakúgy, mint az előző években.

Megközelítés:

A rajt-cél terület csakúgy, mint tavaly a 11-es főút mentén helyezkedik el, kisebb módosításokkal, a visegrádi Duna-parton. A város Esztergom felé eső szélén. A Budapest felől érkezők számára tehát adott az útvonal. Ha már „nagyon siet” valaki, akkor Szentendre Skanzen felől átvághat a hegyen keresztül Lepence irányába, errefelé bátran lehet haladni. Az északkeletről jövők a szobi vagy a váci komppal kelhetnek át a 11-es útig, érdemes jó előre tanulmányozni a hétvégi menetrendet: http://www.dunakanyar.hu/index.php?page=menetrend. Az északnyugati irányból közelítők válasszák a Komárom-Dorog-Esztergom-Visegrád útvonalat.

Háttér:

Szállás szempontjából azt érdemes eldönteni először, hogy részt kívánunk-e venni a hétvége egyéb sporteseményein, például a vasárnapi X2S tereptriatlon-versenyen. Ebben az esetben mindenképpen Visegrád környékén érdemes jó előre szobát foglalni, mert eléggé korlátozott a környék kapacitása ezernyi bringás számára. Ha nem vérbeli sportolók vagyunk, berendezhetjük főhadiszállásunkat Szentendrén vagy Esztergomban, ha így teszünk, kulturális szempontból is tartalmasan tölthetjük el a szombati napot. Rengeteg kapcsolódó információt találhattok a www.dunakanyar.huportálon.

A környék nevezetességei:

Visegrád környéke kulturális valamint természeti kincsekben is bővelkedik, melyek közül a legismertebb Magyarország egyik leghíresebb vára. A Királyi Palotát Károly Róbert kezdte építeni a XIV. században. A XV. század elején már felújításra szorult, a legjelentősebb építkezésekre Mátyás idején került sor. Ekkor készült el a palota híres díszudvara a gótikus kerengővel és a reneszánsz erkélyfolyosóval. A díszudvar közepén állt a Herkules kút, melyhez hasonlót csak Itáliában lehetett találni. A királynak az Oroszlános udvar mellett gőzfürdője volt hideg, illetve meleg kádas medencékkel. A Szent György kápolna színes mázas tetőcserepei már messziről láthatóak voltak.

A Fellegvár tövében nyári bobpálya várja az érdeklődőket a Nagy-Villámon, ahol a maraton pályája is kígyózik.

Alcím:

A középtávon Zergével

A méltán híres Duna Maraton talán az egyik legváltozatosabb az összes magyar futam közül. Itt egyrészt a nyomvonal változatosságára gondolok a Pilisben, másrészt Budapest közelsége miatt a részvevők sokszínűségére. A Visegrádról Visegrádra induló és érkező verseny középtávja a Szilvásvárad Maratonhoz hasonlóan egy kiadós aszfaltos mászással indul. A terepre váltás a sokak által ismert Pap réten lesz, ahol a kereszteződés után jobbost nyomunk, majd feltornázzuk magunkat egy kis köves ösvényen. Ez a mászás viszont a többi TOP maratonnal ellentétben igen nagy jelentőséggel bír, hiszen maratonokhoz képest elég hosszú egynyomsávos rész vár ránk az első mászás utáni lefelében egészen Pilisszentlászlóig. Pilisszentlászlón egy kis aszfaltozás után, a Kisrigó étteremnél bújunk ismét terepre, ahol bár elég széles a turistaút, a sebesség miatt elég nehéz itt is előzni. Tehát aki beragad valaki után, annak elég nehézkes lesz az előrehaladás. Kis pocsolyakerülés, s lebukik az út egy rövid vízmosásban, ahol észnél kell lennünk, a tetejéből belőhetjük az egy kerékpáros szélességű fahidat, ami esőben eléggé csúszik, bár sztem akkor a lemenet is kihívás lesz. Ezután 500 méter aszfaltos lejtőzés, majd kiegyenesítve a kanyart beszáguldunk egy szélesebb keréknyomos, pocsolyás szakaszra, párszor a kiszáradt patakmedret. A Bükkös patak nyomvonalán (Dömörkapu feletti rész) elérjük a sikárosi erdészházat. Itt érdemes benyúlni a zsebbe, no nem a belsőnkért, hanem egy kis kajáért, hisz nyakunkon van egy nagy mászás Pilisszentkeresztig. A patakátkeléseknél nem kell tartanunk a váratlan helyen lévő kövektől, hisz a Pilis elég jól járt terület, még a patakmedrek is. Enyhe, de annál hosszabb emelkedőn áttekerünk Pilisszentkereszt fölé, egészen a Tölgyikrek felé. Kiszáradt fenyves, technikás nyomvályú felfelé, egynyomsávos száguldás lefelé, majd az aszfalt utat keresztezve kezdődik a meredekebb mászás. Na de ne mennyünk ennyire előre. A Pilisszentkeresztre vezető száguldásunk nem oly felhőtlen, hisz egy köves, avarral teli katlanon kell átküzdeni magunkat. A hely 23km-nél kezdődik (kb: 90 percnél), 160 méter a szintesése, ha nem a km órát nézzük, akkor egy széles erdei útról egy majd visszafordítós balkanyarral érünk egy egynyomsávos zárt erdei részre. Nem érdemes kockáztatni, egy ponton kitisztul az ösvény, kb a felénél, de sajnos folytatódik a kőrengeteg megtűzdelve az avar alatt bújó faágakkal. Pilisszentkeresztre kiérve indul a középtáv legnagyobb mászása Dobogókő felé, mely 330 méter szintemelkedést, s aránylag sok kistányérozást tartogat. Dobogókő a Pilis második legmagasabb pontja, 56 méterrel csak a Pilishegy magasabb (756m). Dobogókőre felérve leágazik balra a hosszú táv, tehát a középtávon jobbra haladunk tovább. A hosszú táv amúgy leereszkedik a Dunáig Pilismarótra, majd ismét visszamászik Dobogókőre, s becsatlakozik a következő lejtmenetünkbe, ahol az egyik legzúzósabb gurulás kezdődik. Gyors, köves, srég, fákkal tűzdelve, majd ismét rámegyünk egy kis aszfaltra, ahol ismét magunkhoz vehetünk kis frissítőt a zsebünkből. Ha a megfontoltabb tempót választottuk, vigyázzunk innentől, hisz a hosszú távon elsőként érkezők itt 35km-el többet mentek nálunk (Ők 67km-nél tartanak), tehát majd dupla olyan sebességgel közlekednek, ha itt találkozunk egy hosszútávossal! Ráadásul az elsőségért folyatatott harcukba beleszól két-háromszáz középtávos kielőzése is (amihez kell egy kis plusz energia), hisz a nyomvonal innentől ugyanaz. Tehát a középtávon mindenhol találkozhatunk hosszú távossal, de ha Dobogókő után előz, akkor +35km van a lábában. Az aszfaltos lejtőzést egy integető pályabíró töri meg, mutatja balra fel! Dózerúton mászás, lejtőzés osztrák stílusban (sodrós apró kavicsok), majd kis tekergő zárt erdei száguldás, melyet ne vegyünk lazára, első kézből tudom itt is lehet nagyot esni. A tempós részen 240 szintet esünk úgy, hogy közben tekernünk kell, ismét kiérünk Pilisszentlászlóra. Megkerüljük balról a falut, átbukunk egy kispatakon, ami váratlanul elénk ugrik! Leváltás középső tányérra, majd elindulunk utolsó erőnket is hozzáadva Visegrád felé. Először Pap rétre térünk vissza, majd egy kis összekötő sík szakasz után lejtőzés József-forrásig. Ez a szakasz elég haladós, pár kilométer múlva azonban indul az utolsó nagyobb mászásunk a Vízverés nyeregre. A Salamon torony csúcsát biztosan megjegyezzük, hisz elég meredek emelkedőn juthatunk fel ide. Ekkor bukunk át az utolsó olyan dombon, mely a Dunához vezet (több mászás nincs). Egy változatos nyomvonalvezetésen gurulva rátérünk a Visegrádi makadámútra, mely egészen a Duna szintjéig visz le. Innen nincs sok hátra, talán 1km sík, így ha van bennünk erő, támadjunk, hisz ez mégiscsak egy verseny!