Dél-Börzsönyi 40-es
Dél-Börzsönyi 40-es
Mi Törökmezőről indultunk, de tulajdonképpen akár Zebegényből, Nagyirtáspusztáról, vagy Kóspallagról is el lehet indulni.
Törökmezőről indulva rövid bemelegítés után (P) belecsapunk a lecsóba és felküzdjük magunkat - némi tolás árán - a Gubacsi-hálásra. A Z3 a hegy oldalában haladva eléggé kifelé lejt és meglehetősen meredek is, így a tekerés mondjuk úgy, hogy kihívásokkal teli. A túloldalon lefelé Köves-mezőre már lényegesen jobbak a terepviszonyok.
Csakúgy, mint fel Hegyes-tetőre (K). Itt legfeljebb a meredekség okozhat problémát, de aki jó kondiban van és technikai tudásban sem szenved hiányt, az végig fel tud tekerni. Hegyes-tető után a jelzett utakat elhagyva csorgunk le a Bodzás-völgybe. Az úton rengeteg a kisebb-nagyobb ág, kő és még nyáron is vastag az avar. Láthatóan kevesen járnak erre. Bringával nem árt észnél lenni, mert egyik pillanatról a másikra saját pályára állhat a gép. Az ernő-forrási pihenő után az So jelzés szerpentinjén fölfelé ismét jut némi szerep a tolásnak. Az út meredek, a talaj puha és pár kidőlt fa is az utunkba áll. Ha sikerült elérni az S jelzést, akkor meg is vagyunk nagyjából az első 10km-mel és 500m szinttel.
Némi lejtőzés után (útközben több helyen is pazar kilátás nyílik a Dunára), útba ejtve az Országzászlót, leérünk Zebegénybe. A vasútállomástól 100 méter (szint) mászás az aszfalton és már fent is vagyunk a Napraforgó tanösvénynek nevezett úton. A következő néhány km-en végig nyílt terepen halad az út, csak a távolban látszanak a Börzsöny erdős dombjai. A márianosztrai aszfaltútra kiérve laza gurulás jön, majd még Márianosztra előtt egy éles jobbossal, a betonon elindulva felmászunk a Kiengesztelődés-hegyére. A Z jelzés eléréséig a kihívást leginkább a nyomvájús út jelenti, a Z jelzésre rátérve viszont a meredekség lesz az egyes számú ellenség. Újabb 100m mászás a Kopasz-hegy oldalában. Viszont ha már felértünk, nincs nagyon más dolgunk, mint elgurulni Nagyirtáspusztáig. Idáig akkor meg is lennénk 27km-mel és 1000m szinttel. Jöhet a levezetés.
Az aszfalton tekerünk el az Érsek-tisztásig, majd a sorompónál be az S jelzésre. Lehet variálni a Kisinóci turistaház (és itató) felé az S4-en, vagy egyenesen be Kóspallagra az S-en. Kóspallagról a P-n járjuk egy darabon a mezőket, majd az aszfaltút keresztezése után egy rövid időre betérünk az erdőbe. Az utolsó 50 méter szintet közvetlenül Törökmező előtt kapjuk búcsúajándékként.
Csakúgy, mint fel Hegyes-tetőre (K). Itt legfeljebb a meredekség okozhat problémát, de aki jó kondiban van és technikai tudásban sem szenved hiányt, az végig fel tud tekerni. Hegyes-tető után a jelzett utakat elhagyva csorgunk le a Bodzás-völgybe. Az úton rengeteg a kisebb-nagyobb ág, kő és még nyáron is vastag az avar. Láthatóan kevesen járnak erre. Bringával nem árt észnél lenni, mert egyik pillanatról a másikra saját pályára állhat a gép. Az ernő-forrási pihenő után az So jelzés szerpentinjén fölfelé ismét jut némi szerep a tolásnak. Az út meredek, a talaj puha és pár kidőlt fa is az utunkba áll. Ha sikerült elérni az S jelzést, akkor meg is vagyunk nagyjából az első 10km-mel és 500m szinttel.
Némi lejtőzés után (útközben több helyen is pazar kilátás nyílik a Dunára), útba ejtve az Országzászlót, leérünk Zebegénybe. A vasútállomástól 100 méter (szint) mászás az aszfalton és már fent is vagyunk a Napraforgó tanösvénynek nevezett úton. A következő néhány km-en végig nyílt terepen halad az út, csak a távolban látszanak a Börzsöny erdős dombjai. A márianosztrai aszfaltútra kiérve laza gurulás jön, majd még Márianosztra előtt egy éles jobbossal, a betonon elindulva felmászunk a Kiengesztelődés-hegyére. A Z jelzés eléréséig a kihívást leginkább a nyomvájús út jelenti, a Z jelzésre rátérve viszont a meredekség lesz az egyes számú ellenség. Újabb 100m mászás a Kopasz-hegy oldalában. Viszont ha már felértünk, nincs nagyon más dolgunk, mint elgurulni Nagyirtáspusztáig. Idáig akkor meg is lennénk 27km-mel és 1000m szinttel. Jöhet a levezetés.
Az aszfalton tekerünk el az Érsek-tisztásig, majd a sorompónál be az S jelzésre. Lehet variálni a Kisinóci turistaház (és itató) felé az S4-en, vagy egyenesen be Kóspallagra az S-en. Kóspallagról a P-n járjuk egy darabon a mezőket, majd az aszfaltút keresztezése után egy rövid időre betérünk az erdőbe. Az utolsó 50 méter szintet közvetlenül Törökmező előtt kapjuk búcsúajándékként.
