Az útvonal a Megyeri-híd budai oldalától indul, majd Budakalászon keresztül átmegy Pomázra. Pomázról a Z+ jelzésen felkapaszkodik a Gyopár-forráshoz, majd onnan még egy kicsit feljebb a Zo jelzésen a Kis-csikóvár alá. Ezután az S+ jelzésen már csak egy laza tekerés marad fel Lajos-forrásig. Idáig meg is van vagy 450 méter szint.
Ezután irány a Z háromszögön Dömörkapuhoz. Az út helyenként trükkös, viszont fentről a kilátás páratlan. Az aszfaltra egy viszonylag rövid és meredek, lépcsőkkel is nehezített szakasz vezet le, de a gyakorlottabbak végig nyeregben maradhatnak.  A dömörkapui sorompótól egy darabon aszfalton, majd a K jelzésen feltekerünk a Kisrigó vendéglőhöz. Spórolosak mehetnek végig aszfalton is. Pilisszentlászlóról a Z jelzésen kell egy jó darabon tekerni enyhe emelkedőn, majd amikor az út épp jó lejtőzésbe csap át, 100-150méter után egy keskeny ösvényre kell jobbra letérni. Könnyű nagy tempóval elzúgni a leágazás mellett, figyelni kell. 
Ha sikerült nem elvéteni, már rajta is vagyunk a Spartacus-ösvényen. Keskeny, szűk, kanyargós, szinte végig szintben haladó út, helyenként pazar kilátással Visegrád irányába. A Jenő kunyhónál ér véget az első szakasz, majd az erdészeti úttól kicsit balra, lentebb folytatódik a második.  
A P hárömszög jelzésbe csatlakozva mindkét irányba indulva Visegrádon kötünk ki. Jobbra az aszfaltos, balra az erdei verzió. Visegrádra leérve már nincs más hátra, mint felküzdeni magunkat a K jelzésen a Fellegvárig, majd tovább a Nagy-villámra. Akinek a K jelzésen túl fárasztó, annak az aszfalton felfelé kínálkozik az alternatíva.  
Következő cél a Sas-hegy, egy rövid, de combos mászással. Kerülni itt is lehet a K-n, némi szintet is spórolva ezzel. Innentől viszont nincs menekvés, irány a Borjúfő és a Moli-pihenő. Mindkettő páratlan kilátást kínál a lent kanyargó Duna irányába. A Moli-pihenőtől az erdészeti útra kiérve rövid lejtőzés következik, de ahogy az út a kerítéstől eltávolodva jobbra kanyarodik, pár méter után egy alig észrevehető csapáson kell ballra az erdőbe letérni. Azaz fel, merthogy itt is vár egy rövid mászás.  
Következő állomás a Vízverés-nyerge, ahová két kerítés megmászásával jutunk át. A tisztás túlsó végében folytatódik a K jelzés, ami rövidesen technikás csapássá alakul át a hegyoldalban. A K, K+ és P jelzés találkozásánál balra a P-re fordulunk (jobbra indulva Pap-rétre jutunk), és mászunk fel először a Kis-bükk-tetőre, majd a Vörös-kőre.  
A Vörős-kőtől a P-n lefelé újabb ügyességi gyakorlat következik. Az Erdő Fohászát rejtő fatáblához érve lehet egy villámlátogatást tenni a Vörös-meteor-forrásnál, vagy rögtön élesen visszafordulni jobbra a P+ jelzésre. Ezen cirka 100m mászás után érjük el az Álló-rétet, ahonnan az S+ jelzésen eloldalazunk a hegy mellett, majd legurulunk Szentendrére.