Limmerensee
Limmerensee-túra
Svájc, Graubünden, Glarus canton, július 25.
A tracket most rajzoltam utólag kézzel, mert az eredetin annyit csalinkázunk ide-oda, (mindent meg kellett nézni) hogy maga az út alig látszott rajta, így jobb, legalábbis követhető. Amúgy nem bonyolult, végig jelzett turista úton mentünk, bár ez egy szaggatott út a Garmin svájci topo térképén, ami az Alpokban többnyire azt jelenti (már a szaggatott útjelzés) hogy igazából nem is nagyon van út. Pirossal jelölve van, de helyenként ezt igencsak keresni kell.
Már nem először ugrottunk neki ennek a túrának, ritka errefelé a jó idő. A legelső próbálkozásunk évekkel ezelőtt volt, augusztus első hetében, olyan hóvihar volt, hogy vissza kellett forduljunk... Idénre szikrázó napsütést rendeltünk, így gyönyörű volt minden.
Maga az út nem különösebben nehéz, egyszerű magas hegyi séta.
A túra:
kb. 15 kili, 820 méter szinttel, de ez a fél út alatt értendő, tehát kb. 7,5 kili alatt 820m, azaz több, mint 10%-os emelkedő átlagosan, 7,5 kilin keresztül.
Vissza értelemszerűen ugyanez, csak lefelé, ami a térdedet eszi.
Briegel (Breil) után az aszfalt út (?) végéig felmentünk kocsival, ott van némi parkoló-féle, a sífelvonó mellett, innen indultunk.
Jelzett turista úton megyünk végig, de azért ez elrontható. :-)
Az út legeleje (1900) igen meredek, jóval 10% felett, hamar feljebb megyünk, utána egy kicsit egyenesebb úton gyönyörködhetünk balra a völgy(ek)ben.
Általánosságban elmondható, hogy a kilátás végig elképesztő, folyamatosan 2000 felett vagyunk, a völgy alja pedig 700m.
Rubi Surához érve megállapíthatjuk, hogy a "falu" egy darab házból áll, közel-távol nincs civilizáció, itt viszont becsületkassza alapon éjjel-nappali kocsma vár minket. pár éve még friss tej is volt az itallapon, (isteni volt) idén csak hűtött üdítőket és sört találtunk. :-( a hűtésről a HEGY gondoskodik.
Innen tovább megyünk és hamar egy jobb kanyar következik, ahol eltűnik a civilizáció teljesen, a Flims völgyét már nem látjuk többet, bemegyünk mélyen a hegyek közé. Ne csodálkozzunk, ha a Yeti jön szembe. Itt már folyamatosan gleccser maradványokkal találkozhatunk, idén egy jó hosszú gleccser-barlangot is találtunk, de csak összegörnyedve lehetett bemenni. Bal kéz felől a Kistenstöckli valószínűtlen látványa kísér minket.
Holdbéli tájakon megyünk tovább, köves, sziklás és sokszor havas szakaszokon, bal kéz felől igen meredek szakadék féleség mellett, út, mint olyan, NINCS. Jelezve van, de attól még nincs. Itt érjük el a túra legmagasabb pontját, a Kistenpass-t, (2640) innen fordultunk vissza legelső utunkon. Pedig innen már látszik (jó időben) a Limmerensee, döbbenetes látvány: 800 méter szintkülönbség, a víz pedig meghatározhatatlan színekben tündököl, egészen csodás. A Kistenpass hütte a szakadék szerű sziklafal oldalában van kialakítva, kivájva, a kilátás abszolút kitett, a hüttét csak bérelni lehet, ha érdekel, olvasd el: INFO
Itt pihi, kaja, pia, fotózás, stb. és futás haza ugyanazon az úton. A szállodában már várt a medence és a szauna.
Ha erre jársz a környéken és időd engedi NE HAGYD KI, megéri. Csodálatos.
A tracket most rajzoltam utólag kézzel, mert az eredetin annyit csalinkázunk ide-oda, (mindent meg kellett nézni) hogy maga az út alig látszott rajta, így jobb, legalábbis követhető. Amúgy nem bonyolult, végig jelzett turista úton mentünk, bár ez egy szaggatott út a Garmin svájci topo térképén, ami az Alpokban többnyire azt jelenti (már a szaggatott útjelzés) hogy igazából nem is nagyon van út. Pirossal jelölve van, de helyenként ezt igencsak keresni kell.
Már nem először ugrottunk neki ennek a túrának, ritka errefelé a jó idő. A legelső próbálkozásunk évekkel ezelőtt volt, augusztus első hetében, olyan hóvihar volt, hogy vissza kellett forduljunk... Idénre szikrázó napsütést rendeltünk, így gyönyörű volt minden.
Maga az út nem különösebben nehéz, egyszerű magas hegyi séta.
A túra:
kb. 15 kili, 820 méter szinttel, de ez a fél út alatt értendő, tehát kb. 7,5 kili alatt 820m, azaz több, mint 10%-os emelkedő átlagosan, 7,5 kilin keresztül.
Vissza értelemszerűen ugyanez, csak lefelé, ami a térdedet eszi.
Briegel (Breil) után az aszfalt út (?) végéig felmentünk kocsival, ott van némi parkoló-féle, a sífelvonó mellett, innen indultunk.
Jelzett turista úton megyünk végig, de azért ez elrontható. :-)
Az út legeleje (1900) igen meredek, jóval 10% felett, hamar feljebb megyünk, utána egy kicsit egyenesebb úton gyönyörködhetünk balra a völgy(ek)ben.
Általánosságban elmondható, hogy a kilátás végig elképesztő, folyamatosan 2000 felett vagyunk, a völgy alja pedig 700m.
Rubi Surához érve megállapíthatjuk, hogy a "falu" egy darab házból áll, közel-távol nincs civilizáció, itt viszont becsületkassza alapon éjjel-nappali kocsma vár minket. pár éve még friss tej is volt az itallapon, (isteni volt) idén csak hűtött üdítőket és sört találtunk. :-( a hűtésről a HEGY gondoskodik.
Innen tovább megyünk és hamar egy jobb kanyar következik, ahol eltűnik a civilizáció teljesen, a Flims völgyét már nem látjuk többet, bemegyünk mélyen a hegyek közé. Ne csodálkozzunk, ha a Yeti jön szembe. Itt már folyamatosan gleccser maradványokkal találkozhatunk, idén egy jó hosszú gleccser-barlangot is találtunk, de csak összegörnyedve lehetett bemenni. Bal kéz felől a Kistenstöckli valószínűtlen látványa kísér minket.
Holdbéli tájakon megyünk tovább, köves, sziklás és sokszor havas szakaszokon, bal kéz felől igen meredek szakadék féleség mellett, út, mint olyan, NINCS. Jelezve van, de attól még nincs. Itt érjük el a túra legmagasabb pontját, a Kistenpass-t, (2640) innen fordultunk vissza legelső utunkon. Pedig innen már látszik (jó időben) a Limmerensee, döbbenetes látvány: 800 méter szintkülönbség, a víz pedig meghatározhatatlan színekben tündököl, egészen csodás. A Kistenpass hütte a szakadék szerű sziklafal oldalában van kialakítva, kivájva, a kilátás abszolút kitett, a hüttét csak bérelni lehet, ha érdekel, olvasd el: INFO
Itt pihi, kaja, pia, fotózás, stb. és futás haza ugyanazon az úton. A szállodában már várt a medence és a szauna.
Ha erre jársz a környéken és időd engedi NE HAGYD KI, megéri. Csodálatos.