Túra a Mt Taranaki csúcsára.  A vulkánra több irányból is vezet út, mi az északi oldalról indultunk útnak, a North Egmont Visitor Centertől. Idáig kocsival fel lehet menni, majd a kocsit a parkolóban hagyva gyalogszerrel lehet felmenni, bár még egy darabon van földút.  Elég későn indultunk fel kb délután 1kor, és az 1500m-es szintkülönbség megtételéhez elég jó tempót kellett diktálnunk, mivel még sötétedés előtt vissza akartunk érni, de mivel nyár volt (december) a nap viszonlag későn megy le, volt kb 8 óránk az út megtételéhez, ami elegendőnek is bizonyult.  Az út első szakasza egy tévé/rádió toronyig a kiépített földúton vezetett felfele, ezen kb egy-másfél órát kell csak megtenni. Ezután a következő szakasz még sziklás terepen vezet, néhány helyen lépcsőkön kell menni. Itt viszonylag sokat emelkedik az út és könnyű, az elkövetkező bazalttörmelékes viszonylag meredek úthoz képest, ahol minden egyes lépés csak fél lépésnek felel meg mert folyamatosan visszacsúszik az ember. Túrabottal lehet hogy könnyebb lett volna.. :)  A havas/sziklás részhez az indulás után kb 3 órával értünk el, itt meg is pihentünk a már-már idegesítő bazaltos emelkedő után. De mivel már olyan közel volt a csúcs és az idő is kitisztult nagy sietséggel egy óra alatt felértünk a hegy csúcsára, amit még hó borított. Az hiszem a csúcson sosem olvad el a hó.  A kráter lenyűgöző látvány volt, csak a kráter belsejéből nehéz volt eldönteni melyik oldala is az igazi csúcs, de végülis megtaláltuk. Fentről a kilátás lenyűgöző volt, elláttunk egészen a Tongariro Nemzeti Parkig, és még a déli szigeten lévő hegyeket is lehetett látni, amik több száz km-re vannak. Azt hiszem igazán nagy szerencsénk volt a tiszta száraz idővel.  Szóval a csúcson elfogyasztottuk a jól megérdemelt csúcscsokit, majd elindultunk lefele. A havas és bazaltos részeken a korcsolyázó mosgással elég hamar leértünk a lépcsős részig, kb fél óra alatt megtettük azt az utat amit felfele másfél óra alatt. Persze azért a bokára nem ártott odafigyelni...  Oda vissza ugyanazon az úton mentünk ezért a visszaút már nem volt olyan érdekes, de sötétedés előtt visszaértünk és még sikerült egy jó kis lila-eges képet is elkapni kicsit messzebbről...