Megközelítés: Katmandu, Pokhara vagy az indiai határ felől is könnyen elérhető, de akár repülővel is érkezhetünk a közeli Bharatpur vagy Megauli repülőtereire. Busszal 6-8 óra az út, míg a repülési idő mindössze fél óra. A parkon belül található drágább szállások Megauli repülőteréhez vannak közelebb. Olcsó szállásokat Sauraha faluban találhatunk, ahová közvetlen turistabuszok indulnak Katmanduból és Pokharából is. Az állami buszok nem fordulnak le Sauraha felé, hanem kiteszik utasaikat Tadi Bazaar nevű településen, ahol már lesben állnak a különböző szálláshelyek felhajtói, hogy terepjáróikkal Saurahába fuvarozzák a turistát. Ha nem az általuk választott szállásra igyekszünk, akkor némi készpénz ellenében házhoz szállítanak bennünket. Bátrak és ráérősek pár napos rafting túra keretében is lejutnak a Chitwanba, méghozzá a Trisuli és Narayani folyókon Muglingból.

Ázsia talán leghíresebb természetvédelmi területe, mely a brit és a nepáli arisztokrácia kedvelt vadászterülete volt a XIX. században. Katmandut sosem látta, de ide járt vadászni V. György király és fia a walesi herceg,  a későbbi VIII. Edward is. A mészárlás mértékére jellemző, hogy ő 1911-ben egy 11 napos szafari alkalmával 39 tigrist és 18 orrszarvút lőtt. 1973-ra azonban az itt őshonos orrszavúak (100 példány) és tigrisek (20 példány) csaknem teljesen kipusztultak. Ekkor azonban a környezetvédelmi szakemberek, külföldi segítséggel nagyobb életteret biztosítottak az állatoknak, így mára ötszáznál is több orrszavúval és kb. 80 tigrissel büszkélkedhet az időközben megalakult nemzeti park. 50 egyéb emlősfaj és 450 madárfaj él még itt. A természetvédelmi terület egyébként látogatókat csak a legutóbbi időkben fogad.

A park természetes határát két folyó, a Rapti és a Rea jelenti. Legmagasabb pontja a 738 m magas Someshwar-domb, melyet többnapos gyalogtúra során érhetünk el. A hatalmas parkot három vegetációs zóna jellemzi: a nyitott füves területek, a folyómenti erdők és a keményfa erdők. A park felfedezésének számos módja létezik, melyekből, legkedveltebb a gyalogtúra és az elefánthátról történő vadles. A gyalogtúrák általában egy naposak és sok esetben nem veszélytelenek. Évente történik egy-két baleset, amikor a tapasztalatlan turistákat feldühödött vagy borjaikat féltő orrszarvúk tiporják halálra. A Saurahában felbérelt nem állami alkalmazásban álló vezetők a szabályokat sokkal lazábban kezelik, mint a drága dzsungel lodge-okban dolgozó kollégáik. Ez utóbbi helyeken a túrákat alapos felkészítés előzi meg és nem is történik baleset. Elefánthátról letekintve teljes biztonságban vagyunk. Az elefánt látványa nem riasztja el az állatokat és segítségével olyan áthatolhatatlan helyekre is eljutunk, ahová a legjobb terepjáró sem képes bemenni. Az orrszarvú látványa minden esetben garantált, de az ügyes elefánt hajcsárok, a „mahmutok“ a megfelelő időben és helyen akár tigrist is tudnak mutatni. Az itt élő állatok már megszokták a terepjárók zaját, tehát így is láthatunk orrszarvút és szarvasokat, de az elefántok használata sokkal természetközelibb élményt ad. A vízivilágot kenukkal ismerhetjük meg a legjobban, de csak megfelelő vízállás esetén és csak a park bizonyos részein van erre mód. Vízimadarakat, mocsári krokodilt vagy akár a ritka gaviálok egyikét is megpillanthatjuk. Sajnos a gangeszi delfin nagyjából kipusztult a Rapti-folyóból.  Saurahától mindössze 3 kilométerre található az Elefánt Tenyészközpont, illetve kicsit távolabb, Kasarában a Gaviál tenyésztelep. Mindkettő megér egy látogatást, az utóbbi megközelítésére jó fél napot szánjunk és lehetőleg bérelt terepjáróval próbáljuk meg.