Franceville - Ivindo - Ivindo Nemzeti Park: Langoué új tábor

Mai táv: 287 km vonattal, 76 km terepjáróval, 8 km gyalog.

Hajnalban érkezünk Ivindo (PK373) kis állomására, ahonnan terepjáróval indulunk tovább, a Langoué Bai felé. Az elsö húsz percben egy régi favágo úton autózunk, majd letérünk a WCS által megtisztított, keskeny erdei útra, később keresztezzük a Djidji folyót. Rengeteg méh és a szinte láthatalan furu legyek keserítik utunkat. Egy darabig párhuzamosan haladunk a vasúttal, majd az út mentén feltűnő egyre több elefántcsapás jelzi, hogy közeledünk az Ivindo Nemzeti Park határához. Huszonnyolc kis „hídon“ kelünk át, ami párszor valóban folyót jelent, - például a Djidjit - de legtöbbször csak az apró vízmosások fölé helyezett fadarabokat. Délben, 76 kilométer autózás után beparkolunk egy erdei eresz alá. Az összes kaja a minket váró teherhordók hátizsákjaiba kerül, majd mi is felpakolunk és indulás. Teherhordó srácok mesélik, hogy lefelé jövet gorillát és elefántot is láttak.

Az első órában kisebb hegymászás vár ránk, ami elég kemény, viszont az első pihenőnél megpillantok pár cerkófot (Cercopithecus sp.). Legelől megyek, miközben igyekszem lépést tartani a teherhordókkal, ami nem túl nehéz, mert ők fejenként harminc kiló súlyt cipelnek. Vegyeserdő, néhol mohás sziklákkal és hatalmas fikusz fákkal (Ficus sp.). Kicsit csúszós a talaj, az elefántok lábnyomában áll a víz és a sár. Izzadunk keményen, de végre egyenes terepen haladunk és egy óra múlva megérkezünk az új Langoué táborba. A tábor előtt aránylag friss elefánt ürülékbe botlunk, ami mindenkit bizakodással tölt el. A nyolc kilométeres távot a  turistákhoz képest fele idő alatt teljesítettük. Tábor egy sziklás tisztáson található, ami helikopterek fogadására is kiválóan alkalmas. Még a vihar megérkezése előtt sikerül lepakolnunk az ebédlőben. Dörög és villámlik, majd igazi trópusi zuhé kerekedik, szuper jó feeling. Jéghideg dobozos Amstel sör és üdítö vár minket és omlett formájában némi ebédet is kapunk. Bepakolunk az egyik emelvényen álló, kétágyas, vadiúj Eureka Titan sátorba és pihenünk egy kicsit. 

A Langoué új táborból egy óra séta (kb. 5 km) a Langoue Bai (erdei tisztás pigmeus nyelven) nyugati szélén álló magasleshez, ami egy fára tákolt, kétszintes, „deszkaterasz“. Hihetetlen, de van itt egy csomó Pelican táska, benne Bausch & Lomb 70-es teleszkópok, egy Pentax 8x42-es távcső és szanaszét sok-sok profi Manfrotto és Slik álvány.

Szemben, az itatótól nyugatra jól látszik a fára épített másik les, ahonnan pár éve Nick Nichols fotózott a National Geographic számára. Helikopterrel érkezett és egy hétig ült a magaslesen egy álcaháló alatt. Fentről hatszázas teleobjektívvel, az itató elé rakott vakukkal és egy műsziklába rejtett géppel fotózta a tisztás életét...