A verseny a Vinye vasútállomás mellől indul a Vinye.hu büfé elől. Remek a hangulat a szervezés és a szpíker is kiváló lelkesítő szöveget nyom , igazán minden összeáll egy gyors versenyhez . Fenyőfő irányába indul a mezőny , kb 1,5 km után balra felkanyarodik az első murvás úton. Pár kilométer 2%-os emelkedő után egy 6-8%os murvás szakaszon kapkodjuk a levegőt . Dombtetőre felérve nagy ívű kanyarokat veszünk , kis emelkedőkkel tűzdelve, majd egy aszfaltos lejtőre , innen kis emelkedőre kell felkapaszkodni. Alig fújjuk ki magunkat , a régi kulcsos ház előtti tisztás előtt meredeken balra kanyarodva beérünk egy erdőbe. Itt kb 100 m után jobbra kikanyarodva egy a kocsik által kevéssé letaposott  füves lejtőn visz tovább a versenypálya. Ráz egy picit , megdolgoznak az alkar izmai , de addig is pihen egy cseppet a comb. Szükség is lesz rá, mert a rétről jobbra fordulva egy 3-4%- os murván kell felkapaszkodnunk . Ez a verseny talán legutálatosabb része . Hosszú és süllyedős kavicsos emelkedő ahol ezerrel tűz a nap is . ( Ha csak kirándulunk akkor viszont az egyik leglátványosabb része a távnak , plána ha a közepén visszafordítjuk a fejünket , elővesszük a féynképezőt  és készítünk pár képet a festői Kőris-hegyről !! ) Most valahogy ez eszembe sem jutott, örültem hogy a szívem még a helyén dobog , bár néha a torkomban éreztem :-)  Felérve a dombra frissítőkkel kínálnak a szervezők , de valahogy most nincs kedvem megállni , pláne hogy mögöttem jön pár versenyző- gyerünk tovább !  Borzavárig rendesen dolgoznak a csapágyak , ég a zsír odabent , hallani a sistergést az ötvenes tempó mellett :-) jó a hűs levegő is , kár , hogy hamar vége lett . Beérve a faluba nincs sok idő nézegetni a helyi nevezetességeket , néhány szülő a ház előtt  a karon ülő gyerek helyett integet , sziasztok !  Borzavár végén vissza kettőbe és jobbra fel a saras dombon majd a csúszós fennsíkon be a Cuha-völgybe. Jó ez a hűs levegő , ha nem dobálná az előttem tekerő hátsó kereke az arcomba a vizes sarat , akkor még egy szendvicset is megennék örömömben , hogy ezután már csak lefelé tekerünk . Négyen előzgetjük egymást , felváltva, ahogy az adrenalin az agyba szökik és arra insprilája a a versenyzőt , hogy lépjen erősebben a pedálra . Átmegyünk a sorompó alatt és balra kikerülve a túrázókat elindulunk a gázlók felé. Hosszú egyenesek után egyszer csak egy hatalmas kidőlt fa terpeszkedik teljes szélességben -hello ez a múlt heti bejáráson még nem volt itt. Bingáról le , fán átugorni , brinyóra fel , tisztára mint amikor indiánost játszottunk gyerekként , csak most a tolldísz helyett sisak van a buksin. Megjön az első gázló , aztán gyorsan a második , itt még nem mély a víz . Jön a harmadik , negyedik és az ...az a mély . Kiabálnak : jobbra menj, balra menj , repüld át . Hát végül is sikerül életem legszebb vetődését végrahajtani , a mellettem álló ennyit mondott csak a partról : Fussál, fussál!! ÁÁÁÁ  ússzál inkább! :-)  95-ben megcsináltam a búvárvizsgát , nem gondoltam volna hogy a Bakonyban is hasznát lehet venni  :-) Az egyik versenyző szülő szerint vicces lett volna egy búvárszemüveg a rajtnál.   Ennyi vakut még nem villantottak az arcomba, ugyanúgy mint az utolsó gázlónál , azért jó kiérni a szárazra. Pár pedálfordulat és bemondják a neved a Célban . Köszi a rendezőknek ezt a remek szervezést !! Finom volt a kaja is , külön kösz a szakácsoknak.

Vinye , 2010, augusztus 14. napján .

Sportőrült , R31